Eddig csak külső szemlélője voltam, annak, milyen amikor beszippantja a net az embert! Amikor a családom egyes tagjai mondják, - jó megyek, de még ezt az egyet .... - és órák, vagy fél nap múlva áll fel a gép elől. Én meg nem értem, mi az ami új és új lépésre készteti!Hát most már értem! Olvasni az Agorán a hozzászólásokat, feladatokat csinálni, keresni ezt, azt, és közben ide-oda tévedni a neten, és találni érdekes cikkeket, alkalmazásokat... és igen, én is mondtam: jó megyek, de még ezt az egyet .... és utána órák teltek el - még jó hogy a családom minden tagja már felnőtt és öngondoskodó! :-)
Rendszeresen tartok módszertani tréningeket tanároknak. Mindig felhívjuk a résztvevők figyelmét, hogy úgy vegyenek részt a képzésen, hogy a cél kettős - az új ismereteket szerezni és közben megtapasztalni, milyen is az adott módszerrel tanulni. Itt is ez a helyzet, itt tanulunk együtt 44-en. Érdemes megfigyelni, hogyan viselkedünk, reagálunk ebben a szituációban - hiszen a gyerekek is hasonlóan viselkednek majd (bár nekik ez a nyitott világ már lételemük)
Vannak a kimaradók, akik érdeklődtek, lelkesedtek, de nem / még sem csatlakoztak.Vannak a belekóstolók, és a lelkesedők. Vannak akik, mindenhez hozzászólnak, mindenhol megmutatkoznak, - őket könnyű tutorként követni, ők azok az iskolában is mindig jelentkeznek. Vannak akik ritkán szólnak, de ha írnak új dolgokkal bővíti a közös tudástárat, új témákat vetnek fel. - az ő visszajélzésükre is tudunk tanárként építeni. Bizonyára a legtöbben a "megfigyelők" vannak, akik olvassák, próbálják, de még nem tudnak, nem akarnak megmutatkozni - ők a nagy kérdés a segítő tanár számára, mit gondolnak, mit tudnak?
Az "aktiv részvétel" mennyiségi avagy minőségi jelenlétet takar?... és akkor mikor minőségi a részvétel?
A harmadik gondolat ebből következik, én hogyan tanulok egy ilyen környezetben? Már a bevezetőben is jeleztem, nagyon feszélyez, a közvetlen kontaktus hiánya. Nem látom az arcot, arcokat akikhez "beszélek" - hiszen én abból élek, hogy elsősorban a metakommunikációra reagálok.
Én a megfigyelők közé tartozom. Elolvastam minden bemutatkozást, hozzászólást - közben gondolatban kinyilvánítottam tetszésemet, lelkesedésemet vagy éppen az az ellenkezőjét. Persze megnyilatkoztam, mert tudom ez a feladatom, de még/már térdig állok a vízben és figyelem biztonságos-e víz?
