Keresés ebben a blogban

2010. november 1., hétfő

Első napom a virtuális térben

A mai napon legalább 7 órát szenteltem a tanulásnak - még jó, hogy őszi szünet van. Teljesen behúzott! Ez a rengeteg kattintás ide-oda, az el nem mentett beírások újra írása, a keresgélések....
De már megszerkesztettem a profilomat, feltöltöttem a fotómat, írtam hozzászólásokat, blogot csináltam, fejtettem rejtvényt, olvastam és hozzáolvastam....
Nagyon tetszett ez, és jól esett. Nem gondoltam volna, hogy átlépek azon a feszélyezettségen, amit már írtam, hogy számomra ismeretlen emberek levelét olvassam, és írjak nekik. Valahogy tényleg azt érzem, tagja vagyok ennek a csoportnak, Ti vagytok az én ismeretlen ismerőseim.
Eredményes volt ez a nap!

3 megjegyzés:

  1. Megtetted az első lépést a "függővé válás" útján. :) Abból a szempontból is érdekes, amit írsz, hogy a kurzus tervezése/leírása kapcsán mi heti 4-8 óra becsült terheléssel számoltunk. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azért el kell mondjam, sejtettük, hogy ez azért kevés csak nem mertünk többet leírni.
    De, hogy napi 7 óra!!!
    Örülünk Neked!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon látványos alkotás, így elsőre! Nem csodálom, hogy időigényes volt, viszont megérte! Tudod Enikő egy előző kurzusunkban valaki azt írta : "Sosem gondoltam, hogy az e-learning lehet ennyire emberi"! Ez arról jutott eszembe, ahogy azt írod, hogy "nem gondoltam, hogy átlépek..." De ugyanezt gondolom: elképesztő sebességgel fonódnak itt a szálak (tudás-szálak?) az ismeretlen ismerősök között! Már csak a vörösbor hiányzik, de nagyon!

    VálaszTörlés
  3. Marika! Ezt már én sem hagyom ki!Bár tudnék küldeni innen a jó mecseki tájakról igazi nedüt...
    Nagyon örülök a találkozásnak! Talán, Enikő végre találtam olyan társat Benned, aki a Montessori pedagógia "égisze" alatt is meri vállalni a vadonatúj "adaptációt".
    Remélem, a kurzus alatt, de utána is lesz módunk együtt gondolkodni... s az egyre bővülő "nagy csapat" tagjaivá válni... Ugye ez nem volt ám túl szentimentális Számodra?

    VálaszTörlés